A híres - hirhedt angol punk zenekar polgárpukkasztó dalaival, kinézetükkel, és mentalitásukkal vívták ki a fiatalok elismerését,és a felnőttek ellenszenvét... Lássuk, hogy is zajlott a punk mozgalom leghíresebb sikersztorija: 1975 nyarán egy bizonyos Malcolm McLaren kereskedőnek támadt az az ötlete, hogy valami újat kéne teremteni, úgy, ahogy a Beatles tette anno. Akkoriban volt egy The Swankers nevü együttes, melyben Steve Jones gitározott, Paul Cook dobolt, és a basszusgitáros, valamint számaik szerzője Glen Matlock volt. Malcolm McLaren fantáziát látott bennük, de úgy gondolta, hogy valami még hiányzik... Egy botránykő, egy frontember, egy (hamis) ideál... Ez a személy volt John Lydon, vagyis Johnny Rotten. A gondos menedzser eltiltotta őket az énektanulástól, és a nevüket Sex Pistolsra változtatta. 1976 - ban jelentek meg az első ócsároló cikkek a lapokban a botrányos külsejű, botrányosan igénytelen, szenny zenét játszó, és rendkívül agresszív szöveget éneklő zenekarról. Ez kitűnő reklám - lehetőség volt. A Sex Pistols koncertek kitűnő alkalmak voltak arra, hogy a szakadt csövesek, munkanélküliek, és punkok kiélhessék magukat az Oxfort Street - i 100 Clubban. Az első koncerten (úgy kezdetnek) kiverték egy kislány szemét, és többen véres sebekkel, rokkantan (!) távoztak. Ígyhát attól nem kellett félni, hogy a lapokban nem esik róluk szó. Sokáig nem találtak olyan kiadót, akik foglalkoztak volna velük, de végül az E.M.I. kiadta első kislemezüket, az Anarchy In The U.K. - t. Ez volt az első punk lemez. Mivel Rotten és Matlock nagyon nem jöttek ki egymással, Matlock távozott, akinek helyére Sid Vicious lépett, aki korábban egy Siouxsie nevü punk bandában dobolt. Az ezt követő évben meg is jelent az első Sex Pistols teljes album, a Never Mind Here's The Sex Pistols! Egy Tv interjú miatt az E.M.I. felbontotta a szerződést a Sex Pistolssal (jól meg is kapják aztán a magukét az E.M.I. című számban), így az A And M kiadóhoz kerültek, ahol több nagynevű előadó is ultimátumot adott be - vagy ők, vagy a Sex Pistols. Így aztán ismét kiadót kellett váltaniuk, így végül a Virginhez kerültek. A királynő 25 éves uralkodásának jubileumi alkalmából megjelentették a következő kislemezüket, a God Save The Queen - t... Az együttes sikereinek nagyjából itt vége is szakadt, ugyanis, amikor '78 - ban, amikor az USA - ba utaztak turnéra, több tízezer nézőre épített csarnokokban minden idők legszerényebb nézőserege ült, olyan is akadt, hogy csupán 236 - an jelentek meg a koncerten... Johnny Rotten kivált a bandából, és szólókarrierbe kezdett, Sid Vicious rászokott a drogokra, és 1979 - ben, mikor ideiglenes szabadlábra került a börtönbüntetéséből (a vád az volt, hogy meggyilkolta a barátnőjét...), egy szállodában túladagolta magát és ennyi. John Lydon ismét az eredeti nevén zenekart alapított Public Image LTD néven. 1979 - ben egy videó örökítette meg a Sex Pistols Pályafutását, melynek címe... ...The Great Rock And Roll Swindle... Most egy kicsit ugrunk az időben. 1986...a punk zene nyarának 10. évfordulója ismét érdeklődést gerjesztett az első (?) punkok iránt. Lydon, Cook, Jones, és Sid édesanyja beperelte McLarent. Ugyanebben az évben megjelent egy könyv Sid Vicious életéről Sid & Nancy címen. 25 évvel feloszlása és öt évvel utolsó közös koncertje után ismét esély volt arra, hogy összeállt jött minden idők legnagyobb botrányt kavaró punkegyüttese, a Sex Pistols. 2002. június 3-án egész Nagy-Britannia II. Erzsébet királynő trónra lépésének ötvenedik évfordulóját ünneplte és a jelek szerint a buliból a Pistols sem maradt ki. A hivatalosan mindössze 1975 nyara és 1978 januárja között létező, majd 1996-ban egy bevallottan a tagok leapadt bankszámláinak újratöltésének érdekében lebonyolított turnéra összeálló Sex Pistolsnak nem ez lenne az első ilyen jellegű húzása. 1977-ben, a királynő megkoronázásának 25. évfordulóján azzal a God Save The Queen című kislemezzel kedveskedtek őfelségének, amelynek borítóján maga a királynő mosolygott, orrában egy biztosítótűvel. A brit himnusszal megegyező című dal hosszasan taglalta II. Erzsébet és "fasiszta rezsime" viselt dolgait, és annak ellenére, hogy egyetlen rádióadó sem játszotta és a nagyobb boltok nem voltak hajlandóak árulni, azonnal az eladási listák élére ugrott. A Pistolsnak azonban még ez sem volt elég, és az évforduló napján egy, a Temzén hajózó uszályon tartottak remek hangulatú bulit, amíg a rendőrség le nem csapott rájuk. A négy eredeti tag - John Lydon (Johnny Rotten) énekes, Steve Jones gitáros, Paul Cook dobos és Glenn Matlock basszusgitáros - állítólag most arra készül, hogy 2002 tavaszán ismét összeálljon néhány koncert erejéig, amelyek közül az utolsót éppen június 3-án tartanák. A ma már ötven felé közelítő tagok csak remélhetik, hogy az utóbbi huszonöt évben az angolok engedékenyebbek lettek, hiszen a '77-es balhé után Johnny Rottent az utcán kapta el néhány royalista polgár, akik azon nyomban borotvapengével csíkosra is szaggatták. SID VICIOUS: Johnny rottennek a legjobb haverja volt Sid. Sid imádta a feltünőséget és ezért a suliban lakkozta a körmét meg ilyenek hogy felhívja magára az emberek figyelmét. Sidnek nem volt munkája ezért Johnny állást adott neki a stúdioban és ezért Sid járhatott a koncertekre és eggyütt bulizhatott a zenekarral. A Sex Pistols kiutálta régi basszus gitárosát Glen Matlockot.-Jonny pedig bevette Sidet basszusozni. Sid nem igazán tudott basszusozni,de nagyon beleillett a zenekarba. A csapat többi tagja pedig nem igazán örült ennek, de nem tudtak mit csinálni. Sid barátnője Nancy(volt). Sid teljesen Nancy hatása alá került. Azt mondta hogy ő a sztár és nem Johnny, és ezt Sid elhidte. Sid utánozta a Ramones basszus gitárosát. Johnny leült és beszélt vele hogy ezt hagyja abba. És ekkor Sid megsértődött és másnap már Johnnyt utánozta. Johnny totál kiakadt de már nem tudott mit csinálni. Sidet imádta a közönség mert nagy arc volt, és általában félmeztelenül lépett fel. De basszusozni ,mint már mondtam nem nagyon tudott, ezért Steve játszotta le a basszust is, és koncerteken lemezről ment az egész és Sidnek kihuzták az erősítőjét. Persze erről Sid nemtudott. Aztán elmentek Amerikába koncertezni, ahol felbomlott a csapat. Sid alapított egy új eggyüttest, de az hamar felbomlott, de abban ő énekelt és énekelni nagyon jól tudott! Azután Sid barátnője meghallt és Sidet gyanúsították, Börtönbe vitték, de bízonyíték nem volt ezért ovadék ellenében kiengették. Ahogy kijött a börtönböl egyböl elment kocsmába és olyan részeg volt hogy fejbe vágott egy embert üveggel. Azután Sid anyja drogot adott Sidnek ,mert nem akarta , hogy fia bőrtönbe kerüljön, a Nancy ügy miatt. Sid pedig túllötte magát John Lydon: ROTTEN (részlet, 143.-145. oldal) " Sid és én elköltöztünk Chealsea-be egy helyre, amit Cloisternek (Kolostor) neveznek. A Pistols tagjai voltunk, de se pénzünk nem volt, se lakni nem tudtunk sehol. Nagyon ki voltunk mar attól, hogy örökké szét akartuk g***ni az embereket; az embereknek meg tolünk volt nagyon ki a f***a. Beültünk Malcolm irodájába, gyakorlatilag egész napra, és jeleztük neki, hogy nem ártana szerezni egy olyan helyet, ahol meg lehetne húzni magunkat egy időre. Végül is bevitt minket a Chelsea Cloisterbe, ami híven tükrözte a nevét egy kikészült, undorító, öreg, perverz hely. A bejárati rész büzlött, mint a rohadt p***szag. Mint egy zárda, néhány méteres kis szobákkal, csappal és W.C.-vel. Kint volt a King's Road-on, ahol éjszaka aztán végképpen nem volt mit csinálni. Pénzunk nem volt, így aztán soha nem mehettünk sehova. Egy este aztán találkoztam egy elsőbálozóval. Kiszúrt az utcán, mikor éppen lopni mentem valamelyik boltba. Így szólt az autójából: "Oh, Ön, nem esetleg az a bizonyos Johnny?" "Hogyne, én vagyok kedvesem! Miben állhatok a szolgálatára magácskának?" "Egy mesés bankettet rendezünk. Önnek egyszerűen jönnie kell. Hozza az összes barátját, olyan vidám, hagyományos kis ugratás lesz." Egy romlott, gazdag kis leányka volt, aki azt ünnepelte, hogy eladósorba került, és az ennek örömére rendezett bálon a hosszú báli ruhájukat viselhették a megjelent kisk***ák, és bemutatták őket az összes megfelelő, partiképes fiatalembernek - természetesen az o köreikből. Szóval meghívott engem, Sidet és Nancyt. Kib**ott k***a jó volt! Ez volt az egyetlen eset, amikor is valóban élveztem Nancy társaságát, ugyanis olyan igazán gusztustalan volt azon az estén. A szuper-elegáns Wedgies nevű night clubba vittek, ahova ,csak az ultragazdagokat engedték be. Volt néhány királyi sarj is ott, azon az estén. Ott volt Prince Andrew és David Frost, meg egy csomó ocsmány öreg no tiarában (fejdísz), akik üvegrepesztően magas hangszínen nyávogtak. Úgy néztünk ki, mint akik valójában voltunk: néhány fiatal gyerek az utcáról. Rongyokba voltam öltözve, jó öreg, használt rongyokba. Sid valami olyasmiben volt, mint egy bőrdzseki, csak egy ujja hiányzott. Nancy hugyos harisnyában. Soha nem törodött a tisztasággal, olyan koszosak voltak a lábai, hogy látszott rajtuk, hova csöpögött a pisi, mikor vizelt. Csak nyakkendővel lehetett bemenni. Nem volt rajtam póló, csak egy nyakkendő és egy öreg, használt, széttépett öltöny. Sidnek nem volt nyakkendője, így oa cipofuzőjét használta nyakkendőgyanánt - izgalmas, klasszikus ötlet. Szokások összetörve, minimum félredobva. Be kellett, hogy engedjenek bennünket, ugyanis bennfentesekkel voltunk. A bankett fent volt az elsőemeleten a nagy bálteremben, és rengeteg volt a kaja. Azt terveztem, hogy olyan leszek, mint egy tábornok, aki harcba vezeti a katonáit. Eloször rárontottunk a kajára, mert éhesek voltunk. Nem problémáztunk mindenféle kés-villával. Belenyúltunk a kezünkkel, aztán mint a disznók. Aztán irány a bár, táncolás, majd vissza a kajához, és aztán újra a bár. Rengeteg ingyenpia volt. Valami idejétmúlt Euro-Disco zene szólt, olyan Giorgio Moroder anyag, a ráéneklős néger sz**ok nélkül. Felkértem David Frostot egy táncra, de nem igazan sikerült bevágódnom nála. A beképzelt genya a tévébol, aki keresztbetett lábakkal, megállás nélkül fröcsögi a nyálát. Mindenesetre mi imádtuk a dolgot, és szerencsésen vérig sértettünk egy csomó mindenkit a felső tízezerből. Azt hiszem, elég világosan látható, hogy mi volt az oka, hogy nem nagyon hívogattak ilyen, és ehhez hasonló bankettekre bennünket. Szemmel láthatóan jól megbotránkoztattuk a kis elsőbáloskákat. De ,hát ettől borzongtak meg olyan igazán ezek a kis cuncimókusok - mikor is megjelent a körükben Johnny Rotten. Soha nem láttam azelott azt a csajt, aki bevitt. Csak egy genya kis k***ácska volt, aki mindent vissza akart adni anyucinak és apucinak. Azt akarta, hogy kidisznólkodjuk magunkat. Bizonyos távolságból követett bennünket, és hisztérikusan visongott, és röhögött hozzá: " Csak tudnám, hogy ki engedte be ide ezeket!" De az anyja, valami hercegnő, volt az igazi ütés: egy eszméletlenül öreg, tiarás vén k***a . A biztonsági őrök követtek bennünket, akárhova mentünk. Voltak bent fotósok is, de láttam, hogy a biztonsági gyerekek szépen lekapcsolták őket, ha rólunk akartak felvételt készíteni. Nem akarták, hogy kitudódjon, hogy mi is részt vettünk ezen a estélyen. Ez egy nagyon egyértelmű, kis finom gesztus volt. Eszméletlen, hogy mekkora a manipuláció ezeknél a felső rétegeknél. Ez része annak a komédiának, ahogy az életüket élik, és arra szolgál, hogy ne engedje kitudódni róluk azt, hogy milyen mocskos disznók is valójában. Az életmód, ahogy ezek élnek, megszégyenítené a legmocskosabb punk bandát, vagy punk koncertet is. Ez egy szakadt világ. Hihetetlen, micsoda piamennyiséget képesek ezek lenyelni, sokkal többet, mint a legkeményebb melós alkoholista. Dehát ezek profik, és reggelenként úgynevezett kijózanító kúrát tartanak. Kiverte a szemem a rengeteg kábítószer - szmokingos és csokornyakkendős dzsentlemenek a sarokban szipákolták az anyagot. Több, mint négy óráig voltunk bent a bálban. Ez volt az a különösen ritka eset, és egyetlen jó dolog, ami valaha is történt a Cloisterben." Rotten és Sid (157.-158.oldal) "...Tinédzserek voltunk, tinédzser zenét játszottunk. Nem volt egy kifinomult zene, az biztos. Ami arra késztetett, hogy Sidet behozzam a bandába az az volt, hogy a csávó külsőeg nagyon ráérzett a dolgokra, csak egy volt a baj: Sid -Johnny Rotten másolattá vált. Mást nem másolhatott, mivel egész Brittanniában azt hiszem mi voltunk az egyetlen rövid hajú zenekar. A többiek továbbra is lobogó sörénnyel játszottak, és élvezték a fényözönt. Mi távol maradtunk ettől, és Sid velünk tartott. Egyébként én voltam az, aki munkát szerzett Sidnek a szex-shopban, így aztán rendszeresen járhatott a bulikra. A Pistols tönkretette őt. És ő képtelen volt ezt felfogni. Sokkal klasszabb gyerek volt közönségként, mint bandatagként. Soha nem volt képes felfogni, hogy miről is volt szó valójában. Úgy gondoltam, hogy egyrészt a zenekarba való, másrészt pedig a banda könnyen befogadja. Meg se fordult a fejemben, hogy egyszerűen hülye. Attól a pillanattól, hogy Sid a Sex Pistols tagja lett, felemésztette az irigység. Ő akart lenni a központ. Nem lehetett nem meglátni a dolgot. Az egész ügy visszanyúlik azokra az iskolai időkre, amikor még a divat volt a mindenünk. Rá örökké fel kellett figyelnie az embereknek. Mint mikor a körmét lakkozta, meg ilyenek. Az kellett, hogy milliók szeressék, és rajongjanak érte. Mindent megpróbált a Rotten nélküli Rotten megteremtéséért. Csupán azt nem értette, hogyha el is veszi tőlem Rottent, mint fazont, az csupán az én alteregóm volt. Ha-ha-ha!! Azt hitte, hogy lejárathat, mint csalót. Ilyen primitív szinten volt csak képes gondolkodni. Nagyon rosszul látta a dolgokat, ráadásul teljesen Nancy rabjává vált. "Te vagy a sztár, Sid." "Én vagyok. Nekem kell lennem. Nancy megmondta." Eleinte Sid gyakorolt, és próbált megszólalni. Aztán egyszer csak elöjött ezzel a szörnyű Ramones beállással - a szétrepedésig széttett lábakkal. Utánozta a Ramones basszgitárosát. Aztán egy nap szépen leültünk, és elmagyaráztuk neki , hogy "Nem! Ezt nem lehet csinálni!" Alakítsd ki a saját stílusod, ne pedig szolgaian utánozz másokat. De ekkor kibújt Sidből a divatgyerek. " Ó, mindenki ezt csinálja." A k***a életbe! Akkor hazament kicsit átgondolni a dolgokat, és másnap már vissza is jött az új fazonnal: engem majmolt. "Ó, én ezt jobban éneklem." "O.K. énekeld. Most akkor pedig írj valami számot nekünk." "Duuhhh!" Csend. Megfordult, és kiment. A végére nagyon megközelített. Mikor meghallottam Sid "My Way" verzióját, mintha magamat hallottam volna. Volt benne egy Sid által írt sor: "What a prat, Who wears silly hats?" Ez rólam szólt. Szerencsétlen ember. Gyűlölte a kalapgyűjteményem - a legdivattalanabb dolgot, amit a világ valaha látott. Keménykalapok és társai, olyan dolgok amiket kirakodó vásárokon és a szemétből szedtem össze..." Szó szerinti fordítás: Micsoda barom, aki hülye kalapokat visel. Steve Jones: "...Mint fiatalkorú bűnözőnek bűntetett előéletem volt - tizennégyszer ítéltek el. Másfél évig kellett javító-nevelő tanfolyamra járnom, de soha nem lettem bebörtönözve. Amit 17 éves koromig csináltam, az csupán fiatalkorú bűnözésnek számított. Az ellopott zenekari felszerelések miatt kaptam rendszerint. Tizennyolc éves kor után azonban már ezekért a dolgokért börtön jár, és a Sex Pistols volt az, ami megmentett ettől." "Miután a banda működött, nem loptam annyit többé. Egészen rendbe tett. ...Élveztem a "Bollocks" album felvételét. Emlékszem, mikor egy este éppen valami gitár bejátszással voltam elfoglalva, hallottam a rádióból: Elvis meghalt. Tisztán emlékszem a dologra, mivel egyáltalán nem voltam szomorú. Annyi volt az egész amit kiváltott belőlem, hogy gondoltam, legjobb lesz visszamenni a stúdióba, és folytatni a gitár rájátszást. Senkit sem érdekelt Elvis Presley, minket meg különösen nem, sz**tunk rá..." ...Sid le akart jönni, és rá akart játszani az albumra, de mi amit csak tudtunk mindent elkövettünk, hogy távol tartsuk a stúdiótól. Szerencsére pont ekkor volt májgyulladása. Nem hagyhatta el a kórházat, és ez marha jó dolog volt. Valahogy azonban mégiscsak levergődött néhányszor, és rájátszott a "God Save the Queen"-re és a "Bodies"-ra. Rányomatta azt a fingszerű, zörgő basszusát, és mi hagytuk. Mikor elment én újra rájátszottam a basszust a felvételre, az övét pedig ahogy tudtam, lehalkítottam. Szerintem Sid játéka alig-alig hallható csak ezekben a számokban..."