A P.O.D.-s fiúk legújabb albuma, a „SATELLITE” egészen a sztratoszféráig repíti a hallgatót. Hatásos, erőteljes, kultúrákat áthidaló rockzene hallható a san diegoi kvartett második, az Atlantic Records-nál kiadott lemezén. Az album egyszerre örömteli, provokatív, érdekfeszítő és tökéletesen hiteles. Az album co-producere Howard Benson, aki már a fiúk első, platina lemezes albumának sikerében is közre játszott. Az albumról kimásolt első kislemez a heves „Alive” vagy az azt követő érzelmekkel telített „Youth of the Nation” sikereivel a P.O.D. az egekig szárnyalt, hogy egy teljesen új és vibráló színt vigyen a rock zenei életbe. „Az összes nagy rock bandát a szenvedély és az érzelmek vezérelték, legyenek azok akár pozitív, akár negatív szenvedélyek és érzelmek.”- nyilatkozta a csapat sokoldalú gitárosa, Marcos. „Szerintünk nagyon sok mai rock banda – és szándékosan nem mondok neveket – teljesen érzelemmentes számokat ad elő. De mi mindig belevisszük a szeretetünket, és minden érzésünket a zenénkbe.” A „SATELLITE” 2001 tavaszán készült 3 hónapon keresztül Sherman Oaksban és Los Angelesben. Benson, és Andy Staub (már régóta a Metallica hangmérnöke) vezérlete alatt a P.O.D. 20 új dalt vett fel. A fiúk azzá a csapattá váltak, akikké mindig is szerettek volna: egy teljesen szabad rock bandává, akik gazdag stílusvilágot ötvöző zenei hangzásukban egybeolvasztanak a reggae-től a rock zenéig, a hip-hoptól a hardcore-ig rengeteg féle zenei irányzatot. „Igazából nem lehet egyetlen szóval leírni a P.O.D.-t” –mondja Marcos. „Ha ellátogatnál mindannyiunkhoz, és megnéznéd a CD gyűjteményünket, akkor találnál mindenfélét, metált, punk zenét, jazzt, raggae-t, bármit. Talán a countryt kiéve. De azon kívül tényleg mindenféle CD-nk van.” „Ha egyszer jól érzed magad valamitől, akkor az úgy jó”- teszi hozzá Traā. „Ez a P.O.D. filozófiája. Amikor a bandába kerültem, nagyon önfejűen vélekedtem arról, hogy milyen zenét szeretnék játszani, de mióta együtt játszom a fiúkkal, ők segítettek, hogy nagyon sok zenei irányzat felé nyissak. A legfontosabb kérdés, amit zenével kapcsolatban fel lehet tenni az, hogy hogyan érzed magad tőle, és nem az, hogy tetszik-e vagy sem. Ha hallgatsz egy dalt, és közben jól érzed magad, akkor az egy jó dal. Ha nem, akkor nem az.” Az elképzelés, hogy a rock ’n’ roll célja az, hogy megmozgasson és inspiráljon, érvényes a „SATELLITE”-re, főként a stílusokon átlépő „Ghetto”-ra és a mámoros himnuszra, az „Alive”-ra. Még nem igazán tudjuk, hogyan nevezzük a dal („Alive”) lelkét, de eddig Gyönyörűnek neveztük, mert ezt az érzést ébresztette bennünk. Ez adta a dal lírikus alaphangnemét, mert azt szerettük volna, ha az emberek miközben hallgatják, azt mondják, hogy „Huh, ettől nagyon szuperül érzem magam.” A refrént nem is tudom hányszor vettük fel, mert mindig azt mondtuk: „Gyerünk, tegyünk rá még egy lapáttal”.” A „SATELLITE” lírikus tartalma, mely gyakran szívbemarkoló és erőteljes, és mindig szenvedélyes, a csapat őszinte hitvallását tükrözi. A dalok nagy részét, többek között a „Thinking About Forever”-t és a szívet tépő címadó dalt, Sonny édesanyjának halála inspirálta. „A „Satellite” arról a személyről, dologról szól, aki az égből figyel bennünket. „- magyarázza. „A legtöbb ember, aki elvesztett valakit, úgy képzeli, hogy onnan fentről figyelnek minket szeretteink.” Talán a leghatásosabb dal az albumon a „Youth of the Nation”. A dal a csapat nyers és heves reakciója a mostanság elterjedt iskolai lövöldözésekre. Majd Marcos hozzá tette: „Mindig is sokat beszélgettünk ezekről az esetekről turnézás közben. Mikor ezt az albumot írtuk, akkor San Diego északi részén dolgoztunk, hogy kicsit elszigetelve lehessünk. Egyik nap, amikor éppen a próbaterembe tartottunk, láttuk a sok zsarut, de csak később tudtuk meg, hogy mi is történt valójában.” Azon a napon, egy elsős diák lövöldözni kezdett egy 22-es kaliberű fegyverrel a Santana középiskolában, és megölt két diákot, másik tizenhármat pedig megsebesített. Marcos így emlékszik vissza: „A stúdióban voltunk, és elkezdtünk jammelni, és egy kísérteties gitár dallam alakult ki, és a dob sötét hangszíne…. Valahogyan szinte magától összeállt az egész. Mondtam Sonnynak, hogy gyerünk haver, írj valami jó szöveget.” „Nagyon érzelmekkel telített helyzet volt.”- mondta Traā. Van egy TV a stúdióban, azon követtük figyelemmel a híreket. A többieknek mind vannak gyerekei, és mindannyian szörnyülködve nézték a híradásokat, miközben azt mondtak, hogy jó ég, ez az én gyerekemmel is történhetett volna. A „SATELLITE” felvételeiben közreműködött: a híres Eek-A-Mouse a „Ridiculous” című dalban, és a „Without Jah, Nothin”-ban a rendkívűl tehetséges és köztudottan különc HR a Bad Brainsból, akik a P.O.D. legnagyobb kedvencei. „Hihetetlen volt, amikor HR megérkezett”- emlékezik vissza Sonny a hardcore idollal való munkára. Gondoltuk, hogy megbeszéljük, hogy mi is legyen, hogyan csináljuk, de ő akkor és ott rögtön hozzá akart fogni a munkához. Hiába mondtam neki, hogy még a szöveget sem írtam meg, ő ragaszkodott hozzá. Szóval ennél tényleg nem lehet punk rockosabbat csinálni. Szóval, ő bement a stúdióba, és teljesen eksztázisba esett. Eszméletlen volt. Számunkra HR egy élő legenda, de nagyon szerény volt, és rögtön hozzáfogott a munkához. Nagyon szuper volt együtt dolgozni Vele.” „Nagyon kevés banda tiszteli a múltat”- mondta Marcos a P.O.D. zenei elődjeikkel való együttműködéséről nyilatkozva. „De hogyan is hódíthatnád meg a jövőt, ha nem tudsz semmit sem a múltról? Mi tiszteljük a múltat, a soultól az R&B-ig és a punkig, minden, amiben volt érzés. Nagyon sok olyan dolog van, amit mi beépítettünk ezekből a zenékből a miénkbe, amivel a legtöbb mai banda egyáltalán nem is foglalkozik.” „Minket senki sem talált ki”- Mondja Wuy büszkén. „Teljesen egyszerű emberek vagyunk, és csak elmeséljük a történetünket.” A P.O.D.-s fiúk San Ysidroban, egy vegyes közösségű városban nőttek fel, a kaliforniai-tijuanai határon. 1992-ben a sokoldalú dobos Wuy elhívta az elkötelezett hip-hop rajongó unokatestvérét, Sonnyt, hogy legyen az énekese annak a szárnypróbálgató hardcore bandának, amit barátjával, Marcossal alapított. A P.O.D. a következő évben lett teljes a clevelandi születésű funky mániás Traāval, aki a csapat basszusgitárosa lett. A fiúk olyan punk zenekarokkal álltak egy színpadon, mint a Green Day, a Pennywise és a Vandals. Játszottak gördeszka parkokban és néhány YMCA-ben, miközben negyvenezer darabot adtak el a lemezükből, majd leszerződtek az Atlantic-kal. A „Southtown” és a „Rock The Party (Off The Hook)” sikerein a “THE FUNDAMENTAL ELEMENTS OF SOUTHTOWN” című albumuk meg sem állt a Billboard Heatseekers listájának első helyéig, majd platina lemez lett. A remek kritikákat kapott album a San Diego Music Awardson 1999-ben az év albuma lett, az év dala kategóriában pedig a „Rock The Party (Off The Hook)” volt a befutó. Sőt, a P.O.D. két egymást követő évben is elnyerte az év legjobb Hard Rock illetve Heavy Metal csapatnak járó díjat. Sőt, a fiúk 2000-ben bekerült az év emberei közé a Rolling Stones magazinban. A fiúk Amerika egyik legszorgalmasabb bandája: az év nagy részét koncertezéssel töltik, játszanak parkokban, kávézókban és iskolákban. Ők voltak a 2000-es Ozzfest fő szenzációi, turnéztak a Stainddel és a Crazy Townnal az MTV Return Of The Rock Tour keretein belül, majd együtt állhattak a színpadra a Kid Rockkal, a Linkin Parkkal, a Primusszal, a Sevendusttal, és a Kornnal. A koncertezésen kívül a P.O.D. írt filmzenét és szerepelt számos Tv műsorban is. A “School of Hard Knocks” Adam Sandler „Sátánka – Pokoli poronty” című vígjátékában szerepelt és szintén ők készítettek a „Minden héten háború”-hoz és a „Ready To Rumble”-hoz zenét. Majd olyan nevezetes show műsorokban tűntek fel, mint a The Howard Stern Radio Show, a Farmclub.com és az MTV több műsorában: a 120 Minutes-ben, a The Return of the Rock-ban, és a Rock N’ Jock Bowling-ban. Sőt, Sonny meghívást nyert az ABC által sugárzott, Bill Mahler, Politically Incorrect című műsorába. Sokoldalúságukkal kapcsolatban Marcos így nyilatkozott: „Próbálunk univerzálisak lenni. Ha el tudjuk érni, hogy a nagymamád és a 3 éves kisgyerekek is minket hallgassanak, akkor jól csináljuk. Mi a célja egy zenésznek? Azért játszik egy hangszeren, hogy hallhassák az emberek. Miért játszik élőben? Azért, hogy lássák, és hogy a zenéjét hallják. Ha meg nem, akkor mi a fenének gitározik egyáltalán?”