Feeling This

Mark: Ez volt az elsõ szám, amit megírtunk az új albumhoz. A szám eleji dobolást 2oldschool " hangzásban vettük fel. Két magnót használtunk hozzá.
Majd megírtuk a szöveget; Tom és én külön szobába vonultunk, õ írta a versszakokat ,én meg a refrént, mindenféle elõzetes megbeszélés nélkül. Aztán kiderült, mindketten a szexrõl írtunk. A szex két végletérõl: a szenvedélyes, bujáról (ezek a versszakok) és a romantikusról (refrén).

Tom: A refrént (azt ,amelyiket ordítozok) egy 30 méter hosszú szobában vettük fel, a mikrofonok 3-3,5 méterre voltak tõlem.

Obvious

Travis: Ez egy igazán alteres számra sikeredett. Mint mikor a Failure, a Led Zeppelin és a Police találkozik. Imádom a szövegét.

I Miss You   Travis: Ezt a számot dobseprûvel dobolom, és ez az egyetlen olyan szám az albumon, amiben folyamatosan ismétlõdik a dallam. Az elsõ versszak "Jack és Sally"-je Shanna-ra és rám utal.

Tom: Nagy rajongója vagyok a Cure-nak, és egyszer épp hallgattam Love Cats címû számukat. Megtetszett az, hogy felhúrozott basszus gitárt és jazz dobseprût használtak benne. Így végül teljesen akusztikusra csináltuk ezt a számot.

Violence   Tom: Egy dolog járt az agyamban, egy bárjelenet, késõ éjjel, egy csinos nõ belép a helyre, mialatt egy pörgõs hardcore dance számot nyomatnak. Úgy képzeltem, hogy minden pasi õt nézi, és megkívánja. Egyikõjüket sem érdekli más, csak a nõcske.

Mark: Ez a dal össze nem illõ zenei stílusok egyvelege. Imádom az áthidaló részt, mert teljesen magával ragadja az embert. Gyönyörû és folyamatos.

Stockholm Syndrome

Mark: A dal elején halható levelet a nagypapám írta a nagyinak a 2. Világháború alatt. Joanna Whalleyt kértük meg, hogy olvassa ezt fel. A dal maga a paranoia-ról szól. A külvilágtól való félelemrõl, arról, hogy azt hisszük, mások hallják gondolatainkat.

Down   Mark: Ez a kedvenc számom az albumon. Travis egy 1950es évekbeli mikrofont használva vette fel a dobrészt a ház egy kicsi szobájában. A refrén dobját a studióban rögzítettük. Majd feljátszotta Travis a többi részt is, külön, magnókkal azokat is, felgyorsítva, és összetömörítve, így mikor normál sebességgel visszajátszottuk, igazán mélynek és nagyszerûnek hatott a dobolás. A visszhangzós éneket esõben vettük fel.

Tom: A Down dalszövegét egy elképzelt lányról és fiúról írtam, akik ülnek a kocsiban ,mialatt kint esik az esõ. Így elképzeltem, hogy az esõ csak esik és esik a szélvédõre. Eközben a srác a dalban leírtakat gondolja magában, és meg akarja csókolni a lányt, hogy az maradjon vele.

The Fallen Interlude   Mark: Jacken az úr. A zene és az ötlet amit õ kitalált valami fantasztikus. Az ének a dal végén annyira õszintén és igazul hat, mintha tényleg egy szenvedõ férfi érzéseirõl lenne benne szó.

Travis: Arra emlékeztet, mikor holtfáradtan vezetek. Jack egy isten. Jött és felkértük, segítsen a Down végénél, és kértem ,hogy nagyon alapos munkát végezzen. Király dallamokat, gitárriffeket, zenéket írt. Majd jöttem én, és feldoboltam az én részemet a dalhoz, és vertem egy pár nagyon jó ütemet. Ezt a számot nagyon jó hallgatni, és elgondolkozni rajta.

Go

Tom: Ezt a számot hangosan kell játszani és hallgatni.

Asthenia   Tom: Ennek a dalnak csak egy a lényege: egy ûrhajós egy kocsiméretû ûrkapszulában van ,és kering a föld körül. Azt fontolgatja, visszajöjjön-e a Földre vagy hagyja itt ezt a negatív helyet. A dal a reményvesztésrõl szól. Az "asthenia" kifejezést arra az állapotra mondják, mikor az ûrhajós teljesen lesoványodik az ûrutazás hatására. A szám elején eredeti NASA felvételek hallhatók.

Mark: A legjobb hangtaok egyike ennek a számnak az elején van. Ez Tom játéka, mikor a dobolásba bekapcsolódik. A gitárját egy Leslie kabinban játssza. A vezeték halódik, fénylik, bravúros. A gitár olyan jó szálkás hangot adott ki, ami tényleg kifejezi ezt az "elveszve az ûrben" dolgot.

Always   Mark: Ez egy '80-as évek stílusú dal. A végén 4 basszusgitár hangja hallható: egy Fender Bass VI, egy Fender Precision gitár 2 eltérõ témát játszva, és egy Roland Synth Bass gitár, ami olyan hangot ad ki, mintha zongorán játszanánk. Egyike azon dolgoknak , amiket szeretek ebben a számban ,az Travis játéka, ahogy a cabassa-val hangsúlyozza kereszthúr ütés elõtt.

Travis: A Missing Persons járt a fejemben egész végig, ezért olyan, mindent a 80as évek stílusában csináltuk ebben a számban. A cintányérok egymás fölött vannak, és a dal végén fantasztikus a szintetizátor hangja. Egy nagyon gyors tambarin hallható a refrénben. Szerintem mindenkinek tetszik ez a dal. Csak egyszerû dal.

Easy Target

Tom: Egy barátunk mesélt egy sztorit arról., hogy mikor fiatal volt, meghívták a suli legszebb lányához. Olyan gyorsan tekerte a bicaját, hogy a lehetõ leghamarabb odaérjen a lányhoz. Erre a csaj és egyik barátnõje rárontottak és lelocsolták. Szegény szomorúan, átázva, és megalázva hajtott haza.

All Of This

Mark: Mindhárman szeretjük a Cure-t. Azzal .hogy Robert Smith-tel együtt dolgoztunk ezen a számon, egy álom vált valóra. Elég szokatlan módon vettük fel ezt a számot. Travis az egész dobot felvette. Majd átírta a mûvét. Ezután Tom következett, és feljátszotta az akuszikus meg elektro gitárokat. Én is felvettem a basszust, egy új, ehhez az albumhoz szerzett gitárommal ,egy 1963as Fender Bass Vi-el. Tisztára olyan ,mint egy normális gitár, csak 1 oktávval lejjebb van hangolva, és nem erõsítettük. Egyenesen az áramba volt kapcsolva. Aztán Roger hozzáadta a billentyûsöket. Tom felénekelte a refrén 1. És második sorát, majd elküldtük a felvételt Robertnek Angliába. Ott õ rögzítette az éneket, és visszaküldte hozzánk a dalt. Dobkiegészítést ,harmonikát és melatronint adtunk még hozzá. A dalt végül is 4 stúdióban, 2 kontinensen vettük fel, és lett az egyik legjobb szám az lemezen.

Here's Your Letter

Mark: Ez a dal a másokkal való kommunikálás képességének hiányáról szól, és arról. Hogy a szavak és magyarázatok csak elrontják a lényeget.

I'm Lost Without You   Travis: A zongora a dal legelején a Pink Floyd-ot juttatja eszembe. Szerintem a refrén iazán nagyszerûre sikeredett és szövegileg olyan, amit mindenki kötni tud valamihez eddigi életébõl. Felvettük a dobot a végéhez, mintha abból állna az egész szám. Majd csak ütemeket játszottam ,aztán addig csináltam ,amíg tudtam. Ez egy olyan szám, amit mindig is meg akartunk csinálni, de eddig még soha nem valósítottuk meg.

Tom: Az alapötlet az volt, hogy ne legyen refrén a dalban, hanem helyettük hosszú, nehéz gitárszólamok. Körülbelül 6 hónapig dolgoztunk ezen a számon és egyre csak jobb lett, furább és furább. Ez egy olyan dal, amit igazán csak fülhallgatókon keresztül lehet rendesen "értelmezni". Ahhoz, hogy meghalljuk azt a kb. 50 ütemet, amibõl a dal áll, egy sötét szoba, és komor hangulat kell. Ahogy a dal a végéhet közeledik, hallhatunk egyszerre 2 dobot, és ezek teljesen másként hatnak, csakúgy , mint a 2 versszak, amiket egymástól külön vettünk fel. Az egyikben egy 1960asa hatás van, az, hogy egy forgó mikrofonba énekelek, és ez olyan hatást eredményez, mintha víz alatt lennék, de nagyon jól hangzik. A dal közepe táján a visszacsatolást egyféle mûvészet volt megcsinálni, mert annyira csavart és ronda hangzású. Azért mondom ,hogy ez mûvészet, mert ahhoz ,hogy a gitár agy hangozzon, folyamatosan csavarni kell, és úgy forgatni, mintha drogos lennél.

(forrás:blink-182.hu)